„Matrica” Museum

Archaeological Park

Mezei munkak

12. TOTYAFAZÉK
Az agyagból készült széles fenekű vagy ”totya” fazekak a vaslemezzel fedett
takaréktűzhelyek (sparheltek) hatására terjedtek el a konyhában, és minden
ételtípushoz külön főzőfazekat használtak, hogy ne keveredjenek az ízek.

41. ARATÓKORSÓ
A közel 10 liter víz tárolására, szállítására alkalmas agyagkorsót elsősorban a
mezei munkák idején használták, alját beásták a földbe, így a víz hideg maradt
benne.

84. ROSTFÉSÜLŐ
Ezzel a deszkára erősített szegrózsával fésülték ki az apró
pozdorjaszilánkoktól megtisztított kender- vagy lenrostot.

85. KISHARANG
A réz kisharangot/kiscsengőt kóborló természetű vagy vezető szerepet betöltő
állatokra, elsősorban lovakra tették.

86. KASZASARLÓ
A vasból készült, sima élű sarlót gyárban készítették, és a szénagyűjtés
szerszáma volt.

87. VASVILLA FEJE
A kétágú vasvilla feje lehetett a helyi kovács terméke és lehetett gyári termék
is, és ha a villának rövid fanyele volt, akkor szénaforgatásra, ha hosszú fanyele
volt, akkor főként boglya- és kazalrakáshoz használták.

92. CSÉP
A cséphadaró vagy csép a cséplőgép elterjedése előtt a cséplés legfőbb
eszköze volt, a hosszabbik felét fogva a rövidebb felével ritmikusan ütötték,
csépelték a gabonát, amíg a szemek kihullottak.

93. TOLDOTT ÁGÚ FAVILLA
A hosszú nyelű, toldott ágú favillát boglya- és kazalrakáshoz használták.

247. FENŐKŐTARTÓ SZARV
A szarvasmarha szarva, más néven tokmány, melybe vizet öntöttek, abban
tartották a kaszafenő követ, és a kaszás a kaszálás vagy aratás alatt a gatya
korcára vagy a nadrágszíjra akasztva hordta.

254. JUHNYÍRÓ OLLÓ
Ezzel a karikás rugójú juhnyíró ollóval vágták le évente egyszer vagy kétszer a
gyapjút a birkáról.

255. FAKANÁL
Szegényebbek és a kanalas cigányok készítették az ilyen fakanalakat, ehhez
hasonlókat a vásárokban még ma is lehet kapni.

257. MAROKSZEDŐ KAMPÓ
Aratáskor a marokszedő – aki többnyire nő volt – ezzel a kampóval gyűjtötte
össze a gabonát, amelyet a kévekötő kötött össze.

284. GEREBLYÉS KASZACSAPÓ
A kaszacsapót aratáskor a kasza szárához erősítették, hogy a levágott
gabona egyenletesen dőljön le.