A Halomsírmező Kutatása

A kora vaskori halomsírok és Százhalombatta neve örökre összeforrt. A város ezeknek az egykori temetkezési helyeknek köszönheti a nevét. A név összeköt, de egyre kevesebb és egyre alacsonyabb halmokat láthatunk a Duna fölött magasodó fennsíkon.

A folyamatos emberi jelenlét, a szántás, az időjárás lassan, de biztosan a halmok eltűnéséhez, pusztulásához vezet.
Bár a közel 70 hektáron elterülő temető régészeti és természetvédelmi oltalom alatt áll, a művelésből, gazdálkodásból teljesen kivonni nem lehet.
A „Matrica” Múzeum szakemberei folyamatosan ellenőrzik a halmok állapotát és a romlás sajnos szemmel látható.

Annak érdekében, hogy a halmok állapotromlását egészen pontosan követni lehessen, egy kiterjedt felmérés kezdődött meg a „Matrica” Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszékével közösen.
A 2013-ban kezdődött kutatás úgynevezett non-destruktív, azaz bolygatással nem járó módszereket alkalmaz, ezzel is védve a halmokat. A légi felvételezés az egyike ezeknek, melyeket Czajlik Zoltán, az ELTE szakembere végez.

A másik nagyon fontos vizsgálati módszer a magnetométeres geofizikai felmérés. Ennek a lényege az, hogy a kibocsátott mágneses jelek segítségével meghatározhatók a felszín alatti bolygatások, kő- illetve fémtárgyak. Így „láthatóvá válik a láthatatlan”.

A korábbi adatokat és térképeket összevetve a legújabb vizsgálatok adataival derült fény arra, hogy a korábban 50 hektárosnak vélt temető közel 70 hektáron terül el, illetve hogy a korábban 122 db halomsír számában valójában megközelíti a 400-at.

A korábbi adat a még látható halmokat mutatta.

A különbség jól szemlélteti, hogy az eredeti halmoknak csupán töredéke volt észlelhető szabad szemmel a területen.

Nem csupán a terület nagysága és a halmok száma, hanem a halmokat övező kerítőárkok megléte is a legújabb kutatások eredménye.

Ennek a megfigyelésnek az igazolására és részletesebb ismeretek szerzésére a Múzeum munkatársa, T. Németh Gabriella régész vezetésével régészeti feltárás folyt a 49. számú halomsíron 2015–2016-ban.

Az ásatási megfigyelések megerősítették a kerítőárok és a belső sírkamra meglétét, az emberi hamvak pedig a temetkezést.

Az adatok feldolgozása és a terület kutatása is folyamatos, hogy minél többet tudjunk meg és őrizzünk meg ezekről a történelmi emlékekről.

A kutatásról részletesebben olvashat a Sikeres Pályázatok oldalon.