Az őskori életet úgy tudjuk sokoldalúan és hitelesen bemutatni, ha a rekonstruált és megépített házak mellett megjelenik az egykori környezet is.
Így a Régészeti Park területén a bronzkori, vaskori épületek, kemencék másolataihoz környezeti rekonstrukció is társul.
Ennek az a célja, hogy a középső bronzkori és kora vaskori természeti és kultúrtáji környezetet visszaállítsuk, bemutassuk.
Régészeti növénytani adatok és ökológiai vizsgálatok alapján, kerttervező mérnök által megálmodott módon a két korszakra jellemző tatárjuharos lösztölgyes állományalkotó fáit és cserjéit telepítettük vissza.
Nyártól őszig szinte terített asztalt kínálnak nekünk a húsos som, a galagonya-, a szeder-, a kökény- és a mogyoróbokrok.
A Park keleti szélén egyre erősebbek egy 1996 óta növekedő kiserdő fái. Madarak, bogarak is birtokba vették az erdőt, amely szinte el is zárja a modern külvilágtól a Parknak ezt a részét.
A helyszínen a löszös altalaj őshonos növényzete a löszpusztagyep.
A halomsírok kimagasló, művelésből kihagyott részén ritka, védett értékes lágyszárú egyedek, illetve társulásaik figyelhetők meg.
Szintén a löszpusztagyep növényeinek szaporodását vehetjük szemügyre a telepített kiserdő zavartalan területén is.
Az ember által gyűjtögetett és termesztett növényekkel a Park több pontján is találkozhatunk.
Bronzkori gyógy- és fűszernövények, valamint fehérjében gazdag hüvelyesek sorakoznak két bronzkori házunk mellett.
Három bemutató parcellában ősi, pelyvás búzákat, tönke-, tönköly- és alakor búzát termesztünk a Park északi részén.