Szakmai beszámoló az Érd-százhalombattai kora vaskori halomsírmező komplex kutatásáról, 2015-2016 – NKA 3234/00280. számú támogatás

Az NKA szakmai kollégiuma által nyújtott támogatás: 900.000. HUF

A százhalombattai „Matrica” Múzeum a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének Archeometriai és Régészetmódszertani Tanszékével közösen végzett régészeti topográfiai célú légi felvételezési, geofizikai műszeres mérési, geológiai fúrási munkálatokat és hitelesítő célú tervásatásokat az Érd-százhalombattai kora vaskori halomsírmezőn a 2015-2016-os évek folyamán. Az 50 hektár kiterjedésű régészeti lelőhelynek jóformán a teljes területe folyamatos művelés alatt áll napjainkban: nagyobb részén szántóföldi mezőgazdasági művelés folyik, kisebb területeket foglalnak el a gyümölcsösök és a zártkertek. A művelés erősen roncsolja a kora vaskori halmok felső rétegeit, ezáltal azok egyre laposodnak, az egykori temetkezések a felszínre kerülnek és megsemmisülnek. 2001 óta készít rendszeresen légi felvételeket a területről Czajlik Zoltán (ELTE), amelyek felhasználásával Holl Balázs (Forster Központ) térinformatikai rendszert hozott létre, összevetve a felvételeket a kataszteri térképekkel, az 1847-es évi felméréssel, és az 1930-as évek óta készült légi felvételekkel. 2015-2016. folyamán is több alkalommal végzett légi felvételezést Czajlik Zoltán. 2015-2016 folyamán több időpontban a halomsírmező déli, százhalombattai zónájában, összesen 1 hektáros területen történt roncsolásmentes, magnetométeres geofizikai felmérés. A geofizikai mérések eredményeit, illesztettük a térképekhez és légi felvételekhez. Az utóbbiakon bizonyos esetekben „sejlett” struktúrák a geofizikai mérések révén jól kirajzolódtak, s így számos kisebb körárok nyomát dokumentáltuk a korábban ismert halomsírok közötti térségekben. Geofizikai mérés segítségével határozhattuk meg az érdi területre eső, 49. számú halomsír, korábban nem ismert, mintegy 40 méter átmérőjű körárkát. Geológiai fúrásokkal nyertünk adatokat a halomsír rétegtani viszonyairól. A 49. halomsír régészeti ásatására 2015 és 2016 folyamán 3-4 hetes kampányokkal került sor.

Ásatási jelentés

2015. augusztus 31. és szeptember 18. között szondázó tervásatást végeztünk az ismert Érd-Százhalombattai koravaskori halomsírmezőn, az érdi 062/47. helyrajzi számú ingatlanon. Az ásatás helyszíne a Százhalombatta és Érd külterületén futó, a két települést összekötő földúttól (Battai út) nyugatra mintegy 300 méterre volt. Az ásatás célja a Czajlik Zoltán által légi fényképezéssel 2001-2012 között, majd Puszta Sándor által 2013-ban magnetométeres vizsgálatokkal regisztrált jelenség, a 49. számú halomsírt kerítő körárok és a 49. halomsír központi része rétegtani viszonyainak megismerése.

A jelenlegi művelési viszonyokhoz alkalmazkodva, a 49-es halom környezetének geofizikai felmérése eltérő időpontokban történt meg. A mágneses anomália-térképen jól kivehető a halmot körülvevő – két különböző parcella területére eső – árok, illetve a sírkamra négyzetes foltja. A 2015-ös ásatás célkitűzése az anomália-térkép ellenőrzése, az árok és a sírkamra egymáshoz viszonyított helyzetének, a halmot borító földtöltések szerkezetének részletes megismerése volt.

A 49-es halom geofizikai felmérése a 2015-ös ásatási felszín illesztésével. A világos, gyűrű a feltárás alapján ároknak, a középső sötét négyzet a sírkamrának feleltethető meg. (Puszta Sándor – Holl Balázs – Bödőcs András – Jáky András)

Topográfiai szempontból két érdekes megállapítást tehettünk; egyfelől jól látszottak a sírkamrára felhordott, nagyrészt valószínűleg a 2 – 2.5 m-es mélységű körárokból származó földrétegek, amelyek helyzete alapján a halom egykori magasságára (kb. 4.7 m) is következtethetünk, másrészt egyértelművé vált, hogy a halom és az árok között jelentős méretű, be nem épített terület volt. A Nagy Balázs által elvégzett geomorfológiai sekélyfúrások is megerősítették, hogy a megközelítőleg 40 m átmérőjű körárkon belül csak egy maximálisan 20 m átmérőjű területet foglalhatott el a halom maga.

A 2016. augusztus 29. és szeptember 27. között végzett feltárás során egy nagyjából 3.4 x 3.4 méteres nagyságú, négyzet-alakú, fa-szerkezetes sírkamra bontakozott ki, mintegy 7 méteres átmérőjű kőpakolással körbevéve. A legfeljebb 70 cm magas építményt külső oldalán 3-4 sorban, kötőanyag nélkül, nagyméretű, gyakran rövidebb oldalukra állított kövekkel, kőtömbökkel támasztották meg. A sírkamra nyugati oldalán a kőhalom egy rövid szakaszon hiányzik, ezen a részen lehetett az építmény belsejébe jutni. A bejárati zónához közel, nagyjából 2 x 2 méteres területen elégetett emberi maradványok, eredeti helyükről elmozdult nagy agyagedények töredékei és geometrikus festésű kerámia maradványai kerültek elő, többnyire golyócskákká olvadt, égett bronztárgyak kíséretében.

/Drón-felvétel a 49-es halom sírkamrájának kibontott állapotáról. Jól látszik az egykori sírépítményt körbevevő kő-konstrukció. (Rupnik László, 2016. szeptember 18.)/

A leletanyag alapján ez a halomsír is egykorú az eddig kutatott Érd – Százhalombatta-i temetkezésekkel, vagyis a HaC2/D1-időszakra, közelebbről a Kr. e. 7. század második felére/Kr. e. 6. sz. elejére keltezhető.

A sírkamra fakonstrukciójának, a kamra padlórétegeinek jobb megismerése érdekében Kovács Gabriella, a százhalombattai „Matrica” Múzeum kutatója végzett régészeti talaj-mikromorfológiai mintavételt.

A leletanyagot a százhalombattai „Matrica” Múzeumba szállítottuk be. A halomsír tudományos feldolgozása, az eredmények közzététele tanulmányok, esetleg kiállítás formájában, az eddigi munkákhoz hasonlóan, a résztvevő kutatók együttműködésében fog megvalósulni. Az ásatást T. Németh Gabriella és Czajlik Zoltán vezette, Rupnik László, Novinszki-Groma Katalin, Jáky András és Bödőcs András régészek mellett Soós Bence és Szarvas Katalin (MA), valamint Lőrinczy Márk, Gergácz Rebeka és Lajtár Enikő (BA) régészhallgatók, továbbá önkéntesként Lehoczki Zsuzsa történész és Szabó Szilvia múzeumi dolgozó vettek rajta részt.

A tudományos eredmények összefoglalása

A 2015-2016. évi feltárások során a 49. számú halomsír területén egy 7×7 m-es szelvényben és egy 21 méter hosszú kutatóárokban mintegy 91 négyzetméter nagyságú területet kutattunk meg. A pusztuló állapotú környezetéből kissé kiemelkedő, halomsír 2015-2016. évi ásatása során ezen a lelőhelyen első alkalommal sikerült körárokkal körbevett fagerendás-kőpakolásos sírkamrát – légi felvételek, geofizikai mérések és geológiai fúrások után – régészetileg kutatni és dokumentálni.

A rövid kutatási program legnagyobb jelentőségű eredményének a korábban nem ismert, nem regisztrált nagyszámú körárok megtalálása tekinthető. A körárkok topográfiai helyzetük, illetve a más hasonlókorú lelőhelyekről származó analógiák alapján az egykori halmokat keríthették. A geofizikai mérésekkel a még megfigyelhető halmok belső szerkezetére is nyerhettünk új információkat, így egyes halmok közepén a sírkamra maradványai is azonosíthatók voltak. A rendszeres terepjárások alapján az újonnan azonosított jelenségek nagy valószínűséggel kora vaskoriak, amit két esetben (2013-2014) ásatással is sikerült igazolnunk.

A folyamatban lévő komplex topográfiai kutatásról angol nyelvű közleményünk jelent meg régészeti szakfolyóiratban:

Zoltán Czajlik – Balázs Holl – Gabriella T. Németh – Sándor Puszta – Magdolna Vicze: New Results in the Topographic Research on the Early Iron Age Tumulus Cemetery at Érd-Százhalombatta (Kom. Pest /H.) Archäologisches Korrespondenzblatt 46.2016. 57-73.

2016 tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeum rövid időszaki kiállításán magyar nyelvű szöveges poszter formájában is bemutattuk friss kutatási eredményeinket.

Az NKA által nyújtott támogatás hatékonyan segítette az európai hírű kora vaskori halomsírmező egészének és egyes részeinek közelebbi megismerését (NKA 3234/00280. számú támogatás).